Hallgasd meg a poszt tartalmát itt.

Egy többféle filozófiai áramlatot, gondolkodás-, és cselekvésmódot, illetve attitűdöt magába foglaló előítélet és ellenszenv, mely a zsidók csoportja ellen irányul.
Egy 2019-es felmérés szerint Magyarország a negyedik leginkább antiszemita állam a világon.

Egyes zsidó vezetők szerint az antiszemitizmus egy mélyebb, teljes társadalmat érintő probléma, és nem csak azok kell vele foglalkozzanak, akik vallásilag, vagy kulturálisan zsidóként azonosulnak. Mivel nem csak a zsidók felé, hanem minden idegen vagy ismeretlen ember, és kultúra felé megnyilvánul. Ennek oka a tudatlanság, és ismeretlentől való félelem, ami így nyilvánul meg, ezért nem lehet csakis a gyűlölettel magyarázni.
Fontosnak tartják ezért a felvilágosítást, és az ismeretterjesztést, de a célközönség keretrendszerében. Ugyanis nincs értelme belterjes módon, csak az érintettek által érthető módon, és egymás közt kezelni a dolgot. Az antiszemitizmus nem magánügy, és nem csak a zsidókat kell foglalkoztassa, mert a múlt megismerése, és az ezzel való felelősségteljes szembenézés mindannyiunk érdeke.
A humanisták egyetértenek ezzel a hozzáállással. Ők ugyanis azt tartják, hogy csak egy egységes emberiség létezik, és értelmetlen, valamint végső soron káros, ha ezt kisebb, erőteljesen elválasztott csoportokra osztjuk valamely jellemző alapján. Az emberi kultúrának ugyanúgy részei a zsidó kultúrából származó elemek, mint bármely másik.
Valamint, a történelem tanulságait mindannyian fontos, hogy ismerjük. Az antiszemitizmus eddigi legnagyobb mértékű megnyilvánulása a holokauszt formájában pedig fontos része az egyetemes emberi történelemnek, mert nincs olyan, hogy egy adott csoport tragédiája, ami nem emberi tragédia is egyben. Ahogy a költő is mondta, “senki sem különálló sziget”, ezért a holokauszt az emberiség történetének része, és mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az emlékét kellőképp megőrizzük, és vigyázzunk, hogy ne történhessen meg ismét.

A zsidó vallási vezetők felhívják még a figyelmet arra, hogy a múlttal való szembenézés fontos része annak, ahogy tanulni tudjunk a hibákból, és épülni tudjunk.
Továbbá aggasztónak tartják, hogy a holokauszt ismertsége bár nő, de manapság egyre inkább relativizálódik. Valamint elvárás, hogy belterjes zsidó üggyé váljon, pedig fontos lenne a teljes társadalomnak szembenéznie a múlttal. Ugyanis, felmérések szerint épp annyian ismerik el, mint ahányan tagadják Magyarország felelősségét az 1944-es népirtásban.
Fontosnak tartják, hogy ne csak zsidó csoportok szólaljanak fel, ha erről a témáról van szó.
A humanisták támogatják ezt. Például a horvát humanista szervezet, a Civil Bátorság Központ, küldetésében, és tevékenységei által hívja fel a figyelmet a múlt üzenetére. Sophie Scholl-t hozzák példának a fasizmus, és az antiszemitizmus elleni bátor ellenállásra. Az ő története által irányítják a figyelmet a múltra, és hívnak emlékezésre.

A keresztény meglátásban nem a származás a fontos, mert elvégre mind Isten gyermekei vagyunk, hanem fontosabb, hogy valóban megbízhatóak legyünk.
Elismerik, hogy a Biblia újtestamentumi történeteit lehet zsidóellenes szellemben is értelmezni, miszerint a zsidók követelték Krisztus kivégzését, és ezért „az ő vére rajtuk és a fiaikon van”.
Ezzel szemben, keresztény szempontból, azzal lehet érvelni, hogy Jézus haláláért mindannyian felelősek vagyunk, mert mind bűnösek vagyunk. Ezért volt szükség magára a Megváltóra.
Továbbá a keresztény meglátásban a bigott előítéletek, és a gyűlölködés mögött mindig a bűn rejtőzik, ami a jelenleg uralkodó „mindent szabad” szelleme, valamint a pénz uralma miatt van. Szerintük a megoldás a szeretetben, és az elfogadásban rejlik, ami minden problémát megold.
A humanisták viszont azt gondolják, hogy az antiszemitizmus oka a gyűlölet-propaganda, amely megmérgezi az emberek gondolkodását, és tönkreteszi a másokkal való kapcsolatukat. Szerintük arra van szükség, hogy a szabad gondolkodás, és a kulturális nyitottság támogatásával, valamint az empátia segítségével vezessük rá az embereket, hogy elfogadóbbak legyenek a tőlük különböző csoportokkal.
A humanistáknak fontosak a demokratikus elvek, amelyek mindenkit, származásától függetlenül egyenlőnek tartanak. Ebbe nem fér bele, hogy egyes embereket, vagy csoportokat megkülönböztetünk.
A keresztények szerint a gyűlölködés annak a jele, hogy az illető életéből hiányzik valami, amit szeretettel, és elfogadással kellene helyettesítsen.
A humanisták szerint viszont az ok inkább az, hogy krízis, legyen az személyes, vagy társadalmi szintű, következtében lángol fel az előítélet, és a gyűlölet a kisebbségekkel szemben. Egyetértenek a zsidó gondolkodókkal abban, hogy a gyűlölet alapja az ismeretlennel szembeni reakció, és nem a gyűlölet célpontjának bármely valós jellemzője.
Ezért a humanisták szerint elsősorban az antiszemitizmus terjesztése ellen kell tenni, majd ezzel párhuzamosan példát kell mutatni a nyitottságban, és a toleranciában, annak érdekében, hogy ezek az értékek szélesebb társadalmi szinten elterjedjenek.
Ugyanis azt gondolják, hogy az antiszemitizmus egy „szocializáció során szerzett vélemény”, ami gyakran azáltal tud kárt okozni, mert hallgatólagosan beleegyezünk az ez alapján indított tettekbe. Ezért a humanisták támogatják a nyílt ellenállást, és fontosnak tartják felszólalni a gyűlölet-propaganda ellen.

Az iszlámban senkinek sincs előjoga a többiekkel szemben, kizárólag a jó cselekedetei által tűnhet ki. Ezért az iszlámban az emberi kiválóság mércéje az istenfélelem. Szerintük ez felülír minden faji, vagy származási megosztást. Valamint az ember tisztelete része magának az iszlám vallásnak.
Mohamed tanítása szerint ugyanis az emberiség egy családot alkot.
Valamint az iszlám vallásban fontos, hogy mit és hogyan lehet tenni a gyűlölet ellen, mert fontosnak tartják, hogy az emberek nőjenek a jámborságban, és az istenfélelemben.
A humanisták nem hisznek semmilyen természetfeletti lényben, ezért nem gondolják azt, hogy egy ilyen erő előtt való meghódolás lenne az emberi élet célja. Viszont egyetértenek azzal, hogy az emberiség egy nagy családot alkot, és minden elhatárolódás megosztja az emberiséget. Bár ezt, a vallásoktól eltérően, nem azért gondolják, mert egy isten azonosnak teremtett volna mindenkit, hanem azért, mert minden embernek azonos, evolúciós eredete van, és biológiailag egy fajba tartozunk mind.

A hinduk szerint is mind egyformán Isten teremtményei vagyunk, és Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Valamint a Védák (hindu szent iratok) szerint az emberi élet célja, hogy helyzettől függetlenül mindig a szeretetet válasszuk. Ebben látják ők a megoldást sok problémára. Szerintük az igazi érték a lelkiségben való fejlődés, azaz az Istenhez való közeledés. Ezért azt gondolják, hogy nem számít az ember származása, hanem csak az, hogy az illető csoport a szeretetre törekszik vagy sem.
A hinduk szerint a konfliktusok az érdekkülönbségek miatt jönnek létre, és ez vezet az erőszakhoz, és a háborúkhoz.

A buddhisták minden eddiginél elvontabb szinten vizsgálják a dolgot. Szerintük ugyanis nincs objektív jó és rossz, mert mindig szükséges egy értékrend ahhoz, hogy eldöntsük valamiről, hogy jó vagy rossz, és szerintük ezt mind az emberi tudat hozza létre, de önmagában nem létezik.
A buddhizmus ezért inkább a tudati folyamatokkal foglalkozik, mintsem az előítéletek társadalmi hatásával. Mindig azt vizsgálják, hogy milyen értékrendet érdemes megvalósítani ahhoz, hogy az egyén harmonikusabb életet legyen képes élni, és hogyan konfrontálódjon kevesebbet a környezetével, és embertársaival.
A buddhisták szerint a lelki békénket mi magunk teremtjük meg, és éppen ezért mások nem vehetik el tőlünk. Csak azt kell eldöntenünk, hogy mit tartunk fontosnak, és így választhatjuk a belső békét.

Végül pedig fontos megjegyezni, hogy bár a humanisták fontosnak tartják a vallásszabadságot, és az emberek tiszteletét, de egyben támogatják a valláskritikát is. Ugyanis sok vallásos gyakorlat ellenkezik az alapvető humanista elvekkel. Ez a fajta kritika, még ha néha nehezen hallgatható is, soha nem bigott vagy előítélet által motivált, hanem mindig az ebben érintett emberek jóllétét veszi figyelembe.
Mivel a humanisták számára a legfontosabb az emberek boldogsága ezért az emberi szabadságot és jogokat nem rendelik alá semmilyen bizonyítatlan természetfeletti lény parancsolatainak.
Ebből kifolyólag viszont egyes vallási vezetők, mint például Ephraim Mirvis főrabbi, a humanistákat vádolják intoleranciával, mert ellenzik a vallásos iskolákat, és a körülmetélés gyakorlatát.
Szerinte jogában áll a saját hite szerint nevelni a gyerekeit, és aki szerint ez nem így van, az korlátozza az ő jogait.
A humanisták szerint viszont az emberi jogokat még a vallás vagy a vallásszabadság leple alatt sem szabad megszegni. Különösen nem ha gyerekekről van szó.
Amikor egyes ateisták a véleményük kifejezése során felemlegetik a holokausztot, és például a náci rendszerhez hasonlítanak egyes vallásokat, akkor ezzel megsértik az antiszemitizmus tényleges áldozatait. Ez a fajta beszéd, bár érthető, mert erőteljes érzéseket fejez ki, de a humanisták szerint ugyanúgy nem elfogadható, mint a nyílt antiszemitizmus, ugyanis szintén sérti az érintettek emberi méltóságát. A humanisták szerint az emberi méltóság tisztelete fontosabb, mint bármely ütős érv.

Források

Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Antiszemitizmus
Antiszemita plakátok jelentek meg az Index újságíróiról Budapest-szerte
Fidelitas kongresszus: Novák Katalin reméli, nem mondják rá, hogy „OK, boomer”
Lesújtó képet fest a magyarországi antiszemitizmusról egy felmérés
Hol volt Isten Auschwitzban?
Sholl Legacy
Chief Rabbi accuses British Humanists of ‘intolerance’ over faith schools and circumcision
The chief rabbi has made an anti-democratic attempt to shut down criticism
Akiért a harang szól
Sophie Sholl kép

Kommentelnél? Katt ide.